ÉLJEN MÁJUS ELSEJE

A Répce-sík középső részén, a Metőc- és a Pós-patak összefolyásánál található Simaság. A falu a 84-es főút mellett fekszik, a legközelebbi város Csepreg, 13 kilométerre van a községtől. 655 lakosával a kistérség negyedik legnépesebb települése. Simaság néven 1928 óta szerepel, amikor a korábbi Simaháza és Felsőság egyesítésével létrehozták. A hely jelentőségét mutatja, hogy már egészen korán, 1458-ban itt tartották a soproni vármegyegyűlést.

Simaság egyéb nevezetességgel is büszkélkedhet: pontosan 40 éve alakult, és azóta is működik a helyi Május 1. Vadásztársaság.

1967. július 13-án alapították, 24 taggal. Ebből húszan helybéliek, négyen pedig csepregiek voltak. A vadásztársaság első elnöke a simasági Szabó József volt, majd 1974-től 1993-ban bekövetkezett haláláig Koloszár Elek töltötte be ezt a tisztséget. Őt Németh Béla követte, míg 1998-tól folyamatosan Östör Vilmos látja el az elnöki feladatokat.

Az alakuláskor 12 400 hektáron gazdálkodtak, és a terület Csepregtől egészen Répceszemeréig terjedt. Ez a területnagyság azután 30 évig változatlan maradt, majd 1997-től 8000 hektárra csökkent, végül idén a területviták következtében 3105 hektárra fogyatkozott.
Az indulás évében a Tsz segítségével a nemesládi erdőben felépült a társaság vadászháza, amely az idők folyamán már szűkösnek bizonyult, így 1977-ben elhatározták, hogy építenek egy másikat. 1981-ben az áldozatos társadalmi munkának köszönhetően a vadászok birtokukba vehették az új létesítményt. A vadászház, mely csupán néhány száz méterre van a régitől, még ma is működik, megőrizve eredeti funkcióját. Itt szokták elszállásolni a vendégvadászokat, és az ebédlőben rendezik a taggyűléseket is. A tetőtér jelen pillanatban beépítésre vár. A kihasználtsága elmarad a korábbitól, ezért a közeljövőben – a gazdaságosabb működtetés érdekében – egyéb rendezvényekre is kibérelhetővé kívánják tenni.

Az alakulásakor vegyesvadas területként tartották nyilván a vadásztársaságot, bár akkoriban még inkább az apróvad dominált. Jelentős mennyiségben bocsátottak ki fácánt, de a nyúlállomány vérfrissítésére is gondot fordítottak, ezért 1969-ben 40 vásárolt mezei nyulat engedtek ki a területre. A térségben jelentős fogolyállomány élt, 1972-ben például 4 ezer foglyot becsültek a területen. A legfőbb bevételi forrás az őzvadásztatásból és a nyúlbefogásból keletkezett.

A hatvanas-hetvenes években még kevés vaddisznó volt a területen, mára azonban a helyzet megváltozott, és évente közel kétszáz sertevad kerül terítékre. A Vas és Győr-Moson-Sopron megye határán fekvő terület az évek folyamán inkább nagyvadas jellegűvé vált.
A területen jellemzően 6-7 kilogrammos agancssúlyú gímbikák kerülnek terítékre. 2006-ban egy vendégvadászt egészen kiváló bikával ajándékozta meg a sors, ugyanis egy 10,68 kilós agancsú bikát ejtett el. A terület adottságait figyelembe véve ez az igencsak kiugrónak tekinthető trófea a legnagyobb, ami Simaságról származik. A legnagyobb őzbak 520 grammos volt, az átlag ezzel szemben 320-350 körül ingadozik.

Az alapító tagok közül már csak öten élhették meg a mostani jeles jubileumot, és közülük is mindössze egyetlen tag, Pados László az, aki még aktívan vadászik. A köztiszteletben álló idős vadász a mai napig kiváló egészségnek örvend. Az egyébként igen fiatalos alapító tag 1990-től tavalyig a közeli Sajtoskál polgármestere volt. A terület első bikáját – egy félszárút – is ő lőtte. Külön érdekesség, hogy Pados László – aki akkoriban az erdő-felügyelőségen dolgozott – sörétes puskával ejtette el, igaz ez akkoriban még teljesen szabályos volt.

A társaság méltóképpen ápolja elhunyt tagjainak emlékét, ezért a vadászháznál a néhai vadásztársak tiszteletére márvány emléktáblát helyeztek el.

A taglétszámot tekintve a „legnépesebb” az előző üzemtervi ciklusban volt a társaság, akkor 35 vadász fizette be a tagdíjat. Mára, a lecsökkent területen 32-en maradtak. A területvesztés nem szegte kedvüket, továbbra is kitartóan dolgoznak, vadásznak. Ez pedig a lelkes tagok mellett nagymértékben Orbán Attila vadászmester érdeme, aki fáradtságot és időt nem kímélve tartotta egyben a tagságot.

Az összefogásnak és a kitűnő közösségi szellemnek köszönhetően a születésnapra egy nagyszabású jubileumi kiállítást szervezett a vadásztársaság, melynek a falu művelődési háza adott otthont. A bemutatott több mint 260 trófea kivétel nélkül a társaság területéről származik. A ma már kortörténeti dokumentumnak számító alapító okirat mellett ezenkívül számos, érdekes és különleges fénykép és egyéb irat került bemutatásra, amely a kívülállóknak is bepillantást enged a társaság negyven éves működésébe, életébe. A rendezvényt mindenki magáénak érezte, szívesen bocsátotta közszemlére a területen zsákmányolt trófeáit, és a vadásztársasággal kapcsolatos fotográfiáit, emlékeit. Sőt, néhány korábbi külföldi vadászvendég is elhozta a Simaságon lőtt bakjának vagy bikájának agancsát.
A trófea-bemutató mellett sokan nézték meg a Rékasi Csaba festőművész vadászképeiből összeállított tárlatot is.

Molnár László polgármester – aki „mellesleg” 23 évig a társaság hivatásos vadásza volt – elmondta, hogy az önkormányzat segítségével sikerült megvalósítani a jubileumi kiállítást.

A nagyszabású ünnepségre számtalan civil érdeklődő is kíváncsi volt, és a rendezvényről még a megyei napilap, a hatvanezer példányban megjelenő Vas Népe is beszámolt.

Simaság plébánosa, Szabó Miklós szintén a vadásztársaság tagja és aktív vadász – így természetesen ő is ott volt a kiállítás megnyitóján, melyen Bogács László, a Vas megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal vadászati osztályvezetője tartott ünnepi beszédet.

Wallendums Péter

Köszöntőjében méltatta a társaság elmúlt negyven évét, kiemelve, hogy a megye egyik legrégebbi jogosultjáról van szó. Bogács Lászlóval együtt érkezett László Győző, a megyei vadászkamara elnöke is, akinek véleménye szerint a hasonló rendezvények hozzájárulhatnak a vadászok és nem vadászok kapcsolatának elmélyítéséhez, valamint a vadászat társadalmi megítélésének javulásához

                                                                                                                                                                                                                                                               Magyar Vadászlap

http://vadaszlap.hu/magazin/index.php?option=com_content&task=view&id=2401&Itemid=2